Hogyan mérjük az EPH-t, és mit jelent az eredmény

Az MSZ HD 60364-6, a kisfeszültségű berendezések ellenőrzésének szabványa, a védővezetők folytonosságának vizsgálatába a fő és a kiegészítő EPH vezetőit is beleérti. A mérés kis ellenállású méréssel történik: a műszer egyik vezetékét a fő EPH-sínre vagy a helyiség csatlakozójára, a másikat a vizsgált fém részre tesszük, és a műszer megmutatja a kettő közötti ellenállást.

A mérés nem igényel feszültségmentesítést a csöveken, és bontás sem kell hozzá. A bekötés helyét tisztítjuk, mert a festék, a rozsda vagy a vízkő alatt a mérőcsúcs sem ér fémet.

Egy jól bekötött cső vagy kád a sínhez képest század ohmos nagyságrendű ellenállást mutat. A hosszabb vezeték és a több csatlakozás valamivel többet ad, de egy jó bekötés és egy szakadás között nagyságrendi a különbség, ezért az eredmény jellemzően egyértelmű.

A kiegészítő EPH-ra a szabvány egy képletet ad: a mért ellenállást a védőkészülék működési áramához viszonyítja. Ezt a jegyzőkönyvben a mért érték mellett feltüntetjük, ha a helyiség köreinek adatai ismertek.

• a bilincs festett vagy rozsdás felületre van szorítva
• a vezeték a falban, vésésnél elszakadt
• a bekötés egy már leszerelt csődarabon van
• a vezeték láncba van fűzve, és egy közbenső bilincs hiányzik
• a sín csavarja meglazult, vagy oxidálódott

A jegyzőkönyvben minden bekötés külön sor: a pont helye, a bekötött elem, a vezeték látható keresztmetszete, a mért ellenállás és az értékelés. A végén összesítjük a hiányzó pontokat, mindegyikhez javaslattal.

Ha a jegyzőkönyvben csak annyi áll, hogy az EPH megfelel, mért érték nélkül, kérdezzen rá. Egy későbbi felújításnál vagy vitánál a pontonkénti értékekből lehet visszakeresni, mi változott.