Fő EPH és kiegészítő EPH, mi a különbség

A fő EPH-sín az a pont, ahol a házba belépő fém víz-, gáz- és fűtésvezeték, a hozzáférhető fém épületszerkezetek és a villamos berendezés védővezető-rendszere találkozik. Családi házban többnyire a kazánházban, a pincében vagy a mérőhely közelében van, lakásban az elosztó mellett, társasházban a pincében.

A fő EPH vezetői vastagabbak, a szabvány a csövek bekötésére legalább 6 mm²-es rézvezetéket ír elő. A sínen minden vezetéknek saját helye van, és jó esetben felirat mutatja, honnan jön.

A kiegészítő EPH helyi összekötés egy helyiségen belül, leggyakrabban a fürdőben. A fém kádat, a fém zuhanytálcát, a fém csöveket, a radiátort és a villamos készülékek védővezetőjét köti egy közös csatlakozóra, amelyről egy vezeték megy tovább a lakás védővezető-rendszerére.

Ennek az az értelme, hogy egy helyiségen belül, ahol egyszerre több fém részt is megérinthetünk, a feszültségkülönbség akkor is kicsi maradjon, ha a fő EPH-ig vezető út hosszú vagy hibás.

A kiegészítő EPH a fürdőben azonos potenciálra hozza a fém részeket, de ha a helyiség egésze elszigetelődik a ház többi részétől, például mert a fő EPH hiányzik vagy egy felszálló műanyagra cserélt szakasza megszakítja a kapcsolatot, akkor a fürdő és a folyosó, vagy a fürdő és a szomszéd lakás között maradhat különbség.

A fő EPH a ház egészében tartja egy szinten a fém hálózatokat, de egy fürdőben, ahol a csőhossz és a csatlakozások ellenállása összeadódik, a helyi összekötés adja a pontosabb kiegyenlítést. Ezért a vizsgálatnál mindkettőt nézzük, és egymáshoz képest is mérünk.